Szerző: Bihari Péter
Műfajmegfelelés
{Mennyire felel meg az adott
regény a fantasy műfaji követelményeinek}
A
fantasztikus irodalom klasszikus elemeit használó, kellemes
hangulatú, elgondolkodtató történet több szempontból is
ellenállást tanúsít a klasszikus fantasy értelmezésekkel
szemben. Nem kíván már létező mitológiai elemeket
működtetni, nem épít fel
igazi alternatív világot és
távol van tőle a heroikus jó-rossz küzdelem eszménye. Jellemzően modern környezetben
játszódik, amely nem mosódik össze más létsíkokkal,
itt maga az ábrázolt – egyetlen – világ a fantasztikus. A
bekövetkező csodák (a havazás, a párizsi virág, a jó és rossz
szerencse által okozott balesetek, a gyermekszülés és a
tükröződésbe fagyott emlékek) egyszerű mesei vagy fantasztikus
elemek, amelyek összeférnek ugyan a fantasyval (l. Végtelen
történet), de nem determinálják azt, mivel megjelenésük
ebben a világban is csodásnak vagy különösnek minősül (a
klasszikus fantasyban a varázslat természetes). A megjelenő Halál
figurája liturgikus drámákban (misztériumjátékokban) volt
gyakori, ugyanakkor gótikus és romantikus motívum is: metaforikus
összemosása bizonyos elvont fogalmaknak és az embereknek. Ez
önmagában még kevés lenne a történet fantasy regényként való
szemléletéhez, de megerősítik ezt a metaforikus vonalat a feltűnő
csodálatos tárgyak, az ún. „istenrészecskék”, amelyek szintén
metaforikusak, hiszen két dolog metszetét, összemosódását
képviselik: a hétköznapi tárgy egyúttal valami más, maga fölött
álló élő isteni varázslat is egyben. Ez az összemosódás
retorikai szempontból fantasy sajátosság, tehát pozitívum. (Szigorúan retorikailag
tekintve a fantasy összemossa a fajokat, korszakokat, létsíkokat.)
