Szerző: Bihari Péter
Műfajmegfelelés
{Mennyire felel meg az adott
regény a fantasy műfaji követelményeinek}
A regény egy
fantáziavilágot ír le, saját
fajokkal és kitalált történelemmel,
társadalommal, melynek szerves részei a csodák, varázslatok és
mágia. Mindemellett létező
élőlényeket kever egymással (pl. cápaemberek), azaz retorikai
értelemben metaforát alkot létező (és néha nem létező)
élőlényekből, ami többek között a fantasy regények és a
mitológiák sajátja.
{Mennyire következetes a
történet}
Az egymásra
épülő fejezetek jól követhetőek, de kisebb bizonytalanságok
megfigyelhetők. Például nem érzékelhető, hogy miért győznek a
cápaemberek állandóan, honnan jönnek, mitől lesznek olyan sokan,
hogy esélytelen ellenük a harc, stb. Ugyanakkor maga a történetvezetés is kissé
hézagosnak tűnt számomra, mivel a főhősök küzdelmei és
menekülései közé olyan apró epizódok vegyültek, amelyek nem
igazán fontosak az alapkonfliktus szempontjából. Mindezek mellett sokszor teljesen irracionális elemek
is keveredtek a mesébe, amelyek erőltetettek és hiteltelenek, s
meg lehetett volna oldani őket elfogadottabb módokon (pl. a Sámán
szívkivágós öngyilkossága, a Sárkány visszafogott harca a
Vidrával, stb.).
Stílus
{Mennyire jó a prózastílus}
A szöveg
alapvetően jól olvasható, de írói szempontból sok kívánnivalót
hagy maga után. A tőmondatos stílus szegényes, ha az ember csak
erre alapozva ír. A fejezetek
rövidek. Nem igazán tudja az olvasót tartósan lekötni az adott
konfliktus, mert mire izgalmassá válhatna, megszűnik. A nyelvnek egyáltalán nincs művészi használata. A szituációkat a szerző véglegesen leegyszerűsítetten
írja le, és a hősei dialógusai se életszerűek sok esetben. A
Harry Potter történetekben megszokott kifejezések teljesen
idegenek a regényvilágtól.
Logika
{Mennyire viselkednek és cselekednek logikusan, önmagukhoz hűen a karakterek, mennyire logikusan felépített és következetes a történet}
A
halálesetek dramaturgiája erőteljes kívánnivalókat hagy maga
után, még a Sámán tanítványai is semmitmondó karakterként
hullanak el, nem érezzük át, hogy itt az értékek pusztulnak. Nem logikus, hogy a gyerekek
miért kapnak ekkora szerepet a harcban. A Sámán halálakor az első
gondolata a szereplőknek, hogy minél hamarabb égessék el a
testét, ami érthetetlen. Az
iskola és a tanárok modern módon viszonyulnak a tanításhoz, ami
elképzelhetetlen egy ókori sámánisztikus társadalomban, még ha
az egy fantasy-világ, akkor is.
A regény értékei
{Mennyire jelentősek a regény
értékei}
A történet
alapvetően jó felépítésű, követhető, rendezett.
A nyelvezet egyszerű, bár szabályosan, iskolásan fogalmazott. Többé-kevésbé logikus
vonalban haladnak az események, de a világ elnagyolt marad. A mese tkp. élvezhető, ha valaki pénzt költött a
könyvre, kap cserébe egy történetet.
Az író fiatal életkora szintén plusz pontot ér. Sok esetben végül megmagyarázódnak azok a
kérdések, amelyek felmerülnek az olvasóban, s eleinte logikai
bukfencnek tűnnek.
Összességében jó első munkának tartom. A történetet azonban
nem sikerült izgalmassá tenni .
A regény
hiányosságai
{A regény hiányosságai
mennyire meghatározóak (minél nagyobb a pontszám, annál kevésbé
meghatározóak a hibák)}
Bár
a szöveg általánosságban jól követhető,
nagy hiányosság a gyenge megjelenítő erő. Ezen felül a legfontosabb írói
erények is hiányoznak: a gazdagon illusztrált karakterek, a fordulatok, az izgalmas párbeszédek, a fantáziadús cselekmény.
Cselekmény
{Mennyire következnek
egymásból a regény eseményei}
Kevés
kivétellel az események egymás okozatainak tekinthetők.
Ugyanakkor a szerző ezeken kívül önmaga is alakítja az
eseményeket, tehát létrejönnek olyan részek a regényben,
amelyek nem szükségszerűek, vagy úgy lesznek más események
okai, hogy önmagukban semmiből sem következnek (pl. Sámán
öngyilkossága, feláldozása, a sárkány megjelenése és kudarca,
a cápaemberek megjelenései és átalakulásai, stb.).
Mindezen hiányosságok ellenére a főbb vonulat azért
viszonylag logikus felépítésű.
Karakterek
{Mennyire összetettek a regény
karakterei}
A regénynek
nincsenek élvezhető karakterei, az egyetlen félig-meddig
bemutatott karakter a Sámán alakja.
Dialógusok
{Dialógusok}
A regény
dialógusai messze elmaradnak a jól kiformált párbeszédektől,
ugyanakkor elkerülik a kezdő szerzők sok hibáját. Nem
szentimentálisak, nem terjengősek és nem szenvelegnek.
Legtöbbször a lehető legegyszerűbb leírásra v. ábrázolásra
szorítkoznak, ami ebben az esetben inkább előnye, semmint hátránya
a regénynek
Szálak
{Mennyire észrevehetetlenek és
jól szervezettek a szálak}
Sajnos az írói
szálaknak nincs következetes szerkezete, egyszer az egyik, egyszer
a másik hős oldaláról csatlakoznak be, különböző eseményeket
mesélnek el. Egyetlen előnyük, hogy nem bonyolódnak össze, noha némely esetben érezhető
a hirtelen váltásokból adódó egyensúlyvesztés.
Nézőpontok
{Mennyire jól szervezettek és
harmonizálnak egymással a nézőpontok}
Az elbeszélő
nézőpontja váltakozik egynémely szereplők nézőpontjaival végig
a történet folyamán. Nem különösebben zavaró, de nem is válik
a történet előnyére. Átgondoltnak főleg nem nevezném. A
nézőpontváltozásokból adódó előnyöket a szerző nem
igyekszik kihasználni, ugyanakkor az azonos nézőpont előnyeit sem
képes megvalósítani. Ez is hozzájárul a történet erőtlen
stílusához. Mindenképp több következetességre lenne szükség,
de értékelendő, hogy az alaptörténetnél a nézőpontváltások
nem kavarják az olvasót össze, mert nem annyira jelentősek.
Leírások
{Mennyire szépen fogalmazott a
szöveg, mennyire művésziek a leírások}
A nyelvi
kidolgozás nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Egyelőre egy
szép fogalmazás szintjén mozog.
Ritmus
{Mennyire gördülékeny az
adott mű ritmusa}
A korábban már
hivatkozott erőtlen hatás részben a történet ritmustalanságából,
az események ad-hoc jellegű spontán változásaiból adódik. A
regény ritmusa elég zilált. Egyetlen erénye, hogy a háborús
rész végén az utolsó csatajelenet mint „fortissimo” szépen
megvalósul.
Fókusz
{Mennyire fókuszált az adott
mű}
A regény
fókusza viszonylag jónak mondható, az eseményeket fő motívumként
szervezi maga köré az aranyszigony. A karakterek szándékai és
tettei főleg ezzel kapcsolatosak, erre irányulnak, így a
lejegyzett dolgok fókuszát viszonylag elfogadhatónak gondolom.
Nincsenek azonban jelentősebb vonulatok és események, amelyek
szinkronizálódhatnának, és
mellékszálak, amelyek a főszálra irányulnának, igazi fókuszt
valósítva meg, létrehozva tehát azt a dolgot, ami ezen a fogalmon
igazából érthető.
Időkezelés
{Mennyire átgondolt és
logikus a mű időkezelése}
A retrospektív
(visszatekintő) résszel induló történet a fejezetváltást
követően lineáris eseményleírással folytatódik, de mégis,
minduntalan megszakítják további emlékező részek. A jövő felé
való kitekintést a Sámán bátyjának jövőbeli tervei, illetve a
világvégétől való félelem jelentik. Noha fokozatosan ismerjük
meg a cápaemberek és a Sámán testvérének történetét, ezek az
elemek nem tűnnek előre szerkesztettnek nincsenek folyamatos kapcsolatban a regény részei
egymással, előreutalások, leírások és visszautalások
formájában. Sok elem
egyenesen ijesztő váratlansággal jelenik meg (pl. Zord), arról
nem is beszélve, hogy a 15 évet átfogó idővonal a semmiből
keletkezik, és a semmibe megy tovább.
Energetika
{Az egyes irodalmi elemek
ismételt és ismételt előfordulása mennyire gyakori
(szóismétlésektől a hatáskeltő elemek ismételgetéséig).
Minél több az ismétlés, a pontszám annál kisebb.}
Nem előnye a
műnek, hogy csaknem az összes lényeges történésnek a Sámán a
központi eleme, alakja újra és újra összeköti a harcokat, a
varázslatokat és ellenállást, holott nem ő a főszereplő, ezt
nem neki kellene megtenni.
Szóismétlések kevéssé gyakoriak, viszont a cápaemberek rohamai
néha már fárasztóan egyhangúak.
A kardozós jelenetek sémákat követnek.
Eklektika
{Más művekből átvett és
felhasznált elemek gyakorisága (beleértve ebbe a vendégszövegeket
is). Minél nagyobb a szám, a pont annál kisebb.}
Sajnos e
tekintetben a mű elég gyenge. A Harry Potter történeteknek
nemcsak egyes kifejezéseit,
helyszíneit és sajátosságait vette át a mese, hanem
bizonyos sajátságos fordulatait is (lélek többfelé osztása és
tárgyakba helyezése), ami nagyon sokat von le a regény lehetséges
értékéből.
Információk
{Mennyire okosan adja át az
író az olvasónak a történet megértéséhez szükséges
információkat (beleértve ebbe a késleltetés minden formáját).}
A rövid kis
fejezetek egynémely esetben horgokkal végződnek, ami a késleltetés
egyik fajtája, ez pozitív. A
felmerülő konfliktusok azonban gyorsan, egyszerűen és simán
megoldódnak, az író nem képes komolyabb ideig visszatartani az
információt, netalán játszani is vele. Pedig ez tenné irodalmi
alkotássá a száraz szöveget.
Harcok
{Mennyire jól megírtak a
küzdelmek, illetve milyen mértékben tudják kihasználni a
mögöttük lévő tétet.}
A küzdelmek
lényegében átugorhatóak. Nem izgalmasak. Egyetlen erényük, hogy
van mögöttük tét, a leírásuk
azonban nem válik izgalmassá. Sok esetben hihetetlenek is, kevés a
részletes kidolgozás, a jó kép.
Befejezettség/lezárás
{Mennyire lezárt/befejezett a
mű, illetve mennyire jól sikerült a lezárás.}
A regény lezárt
és jól befejezett. A megnyitott szálak lezárulnak, a fő
konfliktus megoldódik (ugyanakkor nyitva marad a történet egy
esetleges folytatás felé). A lezárás hibája, hogy mint
befejezés, nem igazán hatásos, nem ad esztétikai élményt, az író csak simán elvarrja a szálakat és befejezi a
harcok leírását. Az utolsó képek célját, a békés
hétköznapokhoz való visszatérést sem sikerül megvalósítani,
mert az utolsó fejezet nem képes átadni az olvasóknak a békés
hétköznapok hangulatát.
Az értékelés pontszámait csak az összes értékelés végén tesszük közzé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése